Egy balatoni múzeum, ahol kiapadt a csodák forrása
A wow mára bezárt, de holnap reggel 9-kor újra nyitva lesz

amblo-wow-am-cover.png

Sokszor apróságon múlnak a nagy dolgok: egy kicsi fűszeren, egy filléres alkatrészen vagy épp 4 percen. A magyar turizmus szárnyalása, a csodavárás pont azoknál bukik el, akikhez milliárdokért hívjuk a világot.

Előzmények

Október utolsó előtti hétvégéjén egy 2,5 éves gyerekkel és 3 felnőttel közösen akartuk megnézni a balatonedericsi Afrika Múzeumot, nem is a relikviák, inkább az állatok miatt. Neten utánanéztünk, 17 órai zárást talált a Google, így azt gondoltuk, a 16 óra 4 perces érkezés még bőven elég lesz az amúgy se sok állat megnézéséhez. (Mint kiderült, a Google sem tudhat mindent pontosan.)

A parkolóba 2 másik hasonló felállású családdal érkeztünk, egy meg már épp távozóban volt. Mint kiderült, a téli nyitva tartás szerint 16 órakor már bezárt a múzeum, senkit nem engedtek be, hogy egy 15-20 percig még megnézhessék a gyerekek állatokat. "De holnap reggel 9-kor már nyitva vagyunk" - mondta mosolyogva a múzeum vezetője.

Nem lesz nehéz kitalálni, másnap nem mentünk vissza és a másik 2 család se feltétlen kelt fel korán az akkor már elromló időben, hogy visszatérjen zebrákat nézni.

Tudom, a mi hibánk, pontosabban az enyém, mert nem néztem meg rendesen a nyitvatartási időt, mert nem indultunk el időben, mert ha 4 perce elment a vonat, arra már nem lehet felszállni. Tisztában vagyok vele. (Büntetésből aznap már nem ettem, éjjel a hideg konyhakövön feküdtem, miután szöges korbáccsal 30 percig ütöttem a hátamat.) De a turizmus, a vendéglátás, az talán pont nem erről szól. Vagyis de. Pont erről a 4 percről.

A turizmus mutatószámai 2010 óta folyamatosan, évről évre növekednek. Az ágazat teljesítményének növekedése meghaladja az európai uniós és a világátlagot is. De minden szám, minden adat mögött izgalmas, csodálatos és nagyszerű események vannak. Na és rengeteg munka is. Olyan munka, amire büszkék lehetünk.

Guller Zoltán, a Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgatója

Még nincs két hete, hogy Magyar Turisztikai Ügynökség bemutatta Magyarország legújabb országmárkáját. Hogy a logó, a szlogen és a videó milyen lett, nem most és nem itt akarom megítélni (vannak bennük szakmailag vállalható és érthetetlen részek is). Sokkal inkább a mögötte rejlő üzeneten van a hangsúly. Hogy hiába állítunk bármit is magunkról felsővezetői és óriásplakát szinteken, ha az alsó részeken, ott, ahol a valódi turisták találkoznak a valódi vendéglátókkal, ezek a törekvések, munkák nemigen látszanak.

Az országos átlag természetesen nem az, amit az Afrika Múzeumban tapasztaltunk, ebben biztos vagyok. Már csak azért is, mert néhány kilométerrel és néhány perccel odébb egy másik állatparkba jófejségből és vendégszeretetből beengedtek még bennünket annak ellenére, hogy a zárás előtt nem sokkal érkeztünk. 

A Turizmus Summit 2018-on, ahol felfedték új országmárkánkat és lejátszották aktuális imázsfilmünket, Farkas Dávid, a Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgató-helyettese elmondta (LINK itt), azt szeretnék elérni, hogy "ha egy lengyel család utazáson gondolkodik, ne az legyen a kérdés, hogy Magyarországra vagy Csehországba utazzanak, hanem az, hogy Magyarországon belül Tokaj környékére vagy a Hortobágyra vagy a Mátra és a Bükk térségébe". Vagy épp a Balaton-felvidékre, mondjuk az Afrika Múzeumba, de ezt már én teszem hozzá. Megnézném annak a kisgyerekes lengyel családnak az arcát, akiket a mosolygós múzeumvezető elhajt, mert a jó időben nincs még 20 percük arra, hogy beengedjék őket.

Majd másnap reggel 9-kor nyitva leszünk, tessék akkor visszajönni.

Amikor talán már épp utaznak haza.

Valahogy mindig az fáj, nem csak a mi bénázásunk miatt (bocs, pontosabban az enyém volt), hogy hiába a sok milliárdos imázskampány, a jól hangzó szlogenek és a jól mutató dizájn, ha nem mindenhova ér el az üzenet, ha nem mindenki tesz egyenlő mértékkel a turizmusunk érdekében, ha nem egyforma erősen húznak a lovak. Úgy az egész egy hiábavaló küzdelemnek, disznók elé szórt gyöngynek tűnik, mondjon bárki is bármekkora nagyot hazánk turisztikai jövőképéről.

Ugyanakkor az Afrika Múzeum vezetőjének reakciója már csak azért is érthetetlen, mert állítása szerint (LINK itt) fennállásuk óta önfenntartó múzeumként működnek. Úgy tűnik, nem hiányzott nekik az a közel 20 ezer forint, amit kb. 20 perc alatt kereshettek volna meg egy négynapos hosszú hétvége második, utolsó kellemes időjárású délutánján. Bár a magyar turizmus feltámadásából, a nagy csodák sorából nem ez a 20 ezer forint hiányzik majd, hanem a rugalmasság. A "híres magyar vendégszeretet." Ja, igen, így mondják. 

amblo-afrikaim2.png

(a képek saját fotók.)

FRISSÍTÉS:

A blogposzt után sok helyről megkaptam, hogy mit képzelek, záróra után, hogy kérhetem bárkitől is, hogy kinyisson még 20-25 percre a kedvemért, vagy csak azért, mert süt a Nap. Meg hogy ezt ebben a formában nem volt túl udvarias kivitelezni. Még igazat is adtam a végén, hogy valóban miaszart akartam, hiszen 4 perccel voltunk a zárás után, meg miaszarért nem néztem meg jobban, meddig van nyitva a múzeum. (Bár pont ezekkel kezdtem a posztomat.) A sok jogosnak vélt kritika után önkritikát gyakoroltam és le is vettem a posztot, mert beláttam, erős volt. Azonban pár nappal később beleszaladtam egy régi blogposzthoz írt kommentbe.

Ebbe:

Ez két dologról nyugtatott meg: (1) záróra előtt, de már a pénztárzárás után se lett volna sanszunk (ergó, ha 15:35-kor érkezünk, ugyanúgy szopatóra kerülünk), (2) egy laza fél órával a zárás előtt is ugyanolyan rugalmatlanok voltak másokkal, mint velünk. 

Ja, és még valami. Ahogy pár bekezdessél feljebb írtam, egy másik helyen még beengedtek bennünket pénztárzárás után is, nem csuklóztattak minket, mint ezt a kommentelőt és családját. És tényleg elég volt a 20 perc.

#andormario

andor márió vagyok. social media manager, szövegíró, pr-es, blogger, szabadúszó, egy münchen-fanatikus keszthelyi budapesten.

Kövess a Facebookon is

Friss topikok