Hazugsággal kezdi karrierjét az USA új kedvenc politikusa?

amblo-usapol-cover.png

„Nincs pénze washingtoni lakásra a legfiatalabb képviselőnek” – szólt a minap egy hír Alexandria Ocasio-Cortezről. A politikai kommunikáció mindig is híresen erős volt az Egyesült Államokban, épp ezért is érdekes ez a bulvárkacsának tűnő hír.

Alexandria Ocasio-Cortez 29 évesen, az Egyesült Államok történetének legfiatalabb nőjeként került be a kongresszusba az amerikai félidős választáson. A legújabb hírek szerint azonban nincs pénze albérletre a képviselőnek, mivel fizetést csak három hónap után utalnak a törvényhozásból. Addig valahogy ki kell bekkelnie azt a negyedévet. Így szólt röviden a hír (link itt), ami több kérdést is felvet. Összeszedtem pro és kontra, mi minden olvasható ki ebből a pár mondatból.

Az Egyesült Államokban a politikában is rendkívüli módon szeretik a legeket és az elsőségeket.

Nézzünk néhány példát.

Az első amerikai elnök…,

  • akinek az apja is elnök volt (aztán lett ilyenből még egy) (John Quincy Adams)
  • aki sem az alelnöki, sem az elnöki pozícióra nem választás útján került (Gerald  Ford)
  • aki színész volt (Ronald Reagan)
  • aki lemondott hivataláról (Richard Nixon)
  • aki az elnökök közül elsőként látogatta meg a Szovjetuniót (Richard Nixon)
  • aki afroamerikai származású volt (Barack Obama)
  • aki beiktatási beszédében megemlítette a melegeket (Barack Obama)

Valamint az első női elnökjelölt (Hillary Clinton), akit az első afroamerikai jelölt után is a demokraták adtak, stbstb., blablabla.

És most itt van Alexandria Ocasio-Cortez (AOC), aki a legifjabb női képviselő lett az amerikai képviselőházban.

A kampány során a média kedvencévé váló politikus a New York Times-nak nyilatkozva (link itt) elmondta, nem tudja még, honnan fogja a három havi lakbérre valót összeszedni, mivel nincs rá pénze. Noha elmondása szerint előtte egy étteremben is dolgozott és próbált félretenni, de így is nehéz lesz. A Fox News cikizésére azzal kontrázott, nincs szégyenkezni valója, mivel egyre nagyobb szakadék tátong a gazdagok és a szegények között.

Nézzük meg, mi az a 3-3 dolog pro és kontra, amit ez a hír üzenhet.

(+)

(1) Médiamegjelenés, lájkvadászat

Az Egyesült Államok új (demokrata) közönségkedvence a választások előtt is élvezte a sajtó figyelmét és szeretetét, most újra a hírekbe kerülhetett. Mindegy, miről, csak róla írjanak, vele jól eladható minden, potyognak a kattintások.

(2) Figyelemfelhívás

A Fox News reakciója kapcsán AOC elmondhatta, az amerikai gazdagok még gazdagabbak lettek, a szegények még szegényebbek, az amerikai társadalom 40%-a küzd hasonló problémákkal és ez nincs jól. 

(3) Vezeklés, jófejkedés

Szerencsétlen, sajnálatra méltó helyzetének bemutatásával azt is demonstrálhatja, nem minden demokrata politikus nagyon gazdag, ahogyan azt a republikánusok szeretik láttatni és ahogyan azt a közhiedelem is tartja. Ergo ő is demokrata politikus, de ugyanolyan egyszerű ember egyszerű problémákkal, mint azok, akik rá szavaztak.

Konklúzió: Aki demokrata vagy semleges szemüvegen keresztül kémleli az amerikai politikát, hajlamos lehet a fentieket elhinni. Talán ott is lehet az igazság.

De az éremnek van egy másik oldala is.

(-)

(1) Ilyen egy felelős politikus?

AOC tudta jól, mibe vágott, amikor képviselőjelöltnek állt. Tudta jól, ha nyer, nehéz út áll előtte, főleg az elején. Ha nem tudott felelősen gondoskodni magáról, azaz félretenni legalább annyit, amennyiből 3 hónapig elélhet Washingtonban, miért állt politikusnak, hogyan akar dönteni százmilliók és az országa sorsáról, ha a sajátját sem tudja megoldani?

(Persze, nem kicsit demagóg a felvetés, de ugyanolyan populista, mint a sajtóban sírni friss képviselőként, hogy nincs pénze lakbérre.)

(2) Ő is csak egy megélhetési politikus lenne?

Alexandria Ocasio-Cortez képviselőként évi 174 ezer dollárt keres majd Washingtonban. Nyilván ennyi pénzből könnyebb lesz akár havi 4000 dolláros lakbért is kifizetni (az index cikke szerint 2000-ért már lehet találni egyszerűbbeket is), meg mást is. Csak a pénz motiválta volna? Ő sem másabb, mint a többi a politikus? 

(A kérdésfeltevés szintén költői és demagóg.)

(3) Bulvárkacsa az egész?

Ha az első kettő feltételezés nem igaz, és csupán a nettó rosszmájúság írt belőlem és a politikusokkal szembeni mindenkori és sokszor jogos előítélet, akkor az újonnan megválasztott képviselő hazudik, de legalábbis csúsztat. Ez pedig így nem több olcsó politikai pr-nél.

Konklúzió: Ha valóban csak egy újabb példát láthattunk az olcsó politikai kommunikációra, akkor erősen véleményesen kezdi politikai karrierjét a 29 éves képviselő. Hogy csak azért lejt pávatáncot a lakhatási nehézségei miatt, hogy jobb színben tűnhessen fel a választok előtt, hogy újabb választók szánalmát, bocsánat, szimpátiáját nyerhesse el. Hogy egy álproblémával (mert legyünk bizonyosak, hamar megoldódik az albérlet gondja) illusztrálandó akar rávilágítani más társadalmi problémákra.

Nyilván szerethető, hogy egy helyes fiatal képviselő hasonló gondokkal küzd, mint sok millió polgártársa. Lehet, tényleg nincs pénze, meg tényleg drága Amerikában lakást bérelni és nem egyedi eset ez ott, létező jelenség a dolgozó hajléktalanság (erről egy videó itt).

DE.

41353871_1838785779545431_119066822841466880_n.jpg

AOC vehetett volna fel hitelt erre az esetre, kérhetett volna kölcsön, vagy akár még a kampánypénzéből is tehetett volna félre erre a pár hónapra. (Ahogy - feltételezem - ezen vonalak mentén oldódik majd meg a problémája és a 3 hónapja.) Igaz, mindez nem annyira szexi, nem generál plusz megjelenést. A híren viszont lehet nyígni, hörögni, vérmérséklettől és oldalirányultságtól függően. Hozza a lájkokat, pörgeti a megosztásokat, szüli a kommenteket és a szar blogposztokat.

Csak sajnos 2018-ban is erről szól a politikai kommunikáció. Még az Egyesült Államokban is.  

Csak sajnos 2018-ban ez már rendkívül átlátszó és szánalmas. Még az Egyesült Államokban is.

Ha egy 50 pluszos, sok kampányt megvívott, papírújságot olvasó, régi vonalas politikus nyilatkozta volna ezt a lányára vetítve és 40 éves kommunikációs tanácsadói hatására, talán még oké lenne (nem, akkor sem lenne az). A régi beidegződéseket nehéz legyőzni, sem a politikusok, sem a tanácsadók, de még a sajtó sem tud és nem is nagyon akar ezen változtatni.

De egy mai fiataltól, egy 29 éves és elvileg jól kommunikáló politikustól már több kellene. Így sajnos ugyanazokon a kommunikációs cölöpökön fog végigmenni, amiket az elődei levertek, legfeljebb az ifjúság varázsa és a szép mosoly feledtet pár rossz beidegződést az elején.

De akkor mit lehetett volna tenni?

(1) Ugyanezt

Valóban jól kitalált üzenet ez - egy interjú végén elhinteni, hogy nincs pénze albérletre -, amit aztán felkap a sajtó. Ráadásul nemcsak otthon, hanem külföldön is. Rámutat arra is, hogy hiába dolgozott, hiába tett félre, nem egyszerű lakhatáshoz jutni a fővárosban. És még azt is bizonyítja a coming outja, hogy nem minden politikus ügyeskedő milliomos vállalkozóként kerül a képviselőházba, és hogy a gazdagok és a szegények közti szakadék csökkentésén dolgozni kell, mert ez probléma.

10-ből 9 kommunikációs tanácsadó ezt javasolná. (Egy ideális világban még én is.) Valóban dőlnek erre a lájkok, a kommentek, a megosztások és a szar blogposztok. És a pozitív üzenet mögött észre sem vesszük, hogy akár simán meg is vagyunk vezetve, bekajáltatták velünk ezt a kis eccerű politikai pr-t.

(2) Semmit

A képviselő lakhatási problémájával nem kellett volna telehinteni a sajtót, nem kellett volna támadási felületet nyitni sem a Fox News-nak, sem a másik oldalnak, sem pedig mindenféle hülye bloggernek. Hagyni kellett volna ezt a saját belső ügyeként megoldódni. 

Igaz, a csendben maradással nem tudott volna emberibbé válni, nem tudott volna problémafelvetéssel reflektálni az őt és a helyzetét ért kritikákra. Nyilván nem erősítette, de nem is gyengítette volna őt ez a hír a sajtóban. Ugyanakkor megjelenéseket sem generált volna, valamint a közösségével sem tudathatta volna, mi történt vele, ami egy közösségi kommunikátor esetében elképzelhetetlen. Azt is lehetne mondani, aki ezt választaná, az ne menjen politikusnak.

(3) Semmit és majdnem ugyanezt

Mivel 2018-ra szinte már mindenkinek mindene tele van a politikával, a politikai bulvárral, az előítéletekről nem is beszélve, így egy újabb csepp olaj a tűzre senkinek sem hiányzik. Túl kell lépni már azon is, hogy mennyi lájkot, megosztást, stb-t hozhat egy EMBERI(bb) sorsú politikus, mert most az a trendi, a szexi, a progresszív. A kevesebb azonban ebben az esetben több is lehet.

AOC helyében magánemberként a csendes, képviselőként az aktív problémamegoldást lehetett volna választani. Azaz magánemberként csendben összehúzni a nadrágszíjat és összeszedni a legalább 3 hónapra valót. A képviselőházba kerülve pedig beterjeszthetne olyan törvényjavaslatokat, intézkedéseket, amik csökkentik a szegények és gazdagok közti távolságot, vagy támogatják a társadalom lakhatását.

Esetleg kezdeményezhetné, hogy ne 3 hónapig parkoltassa a tisztelt ház a képviselői fizukat, mert nem minden képviselő érkezik saját repülővel Washingtonba. És itt hozzátehetné, nem mellesleg ez a 3 hónapos csúsztatás neki is probléma volt a kezdetekkor, de sikerült megoldania. A választók szimpátiáját akkor is elnyerhette volna, ráadásul egy konkrétabb megoldási javaslattal a kezében a cselekvő és nem a csak kommunikáló politikus látszatát keltve.

Mert a mostani nem volt más, csak egy olcsó politikai pr pár ezer lájkért.

amblo-polpr_1.png

Sok éve foglalkozom politikai kommunikációval, tanultam közéleti beszédírást és retorikát, dolgoztam polgármesteri szövegíróként, valamint kommunikációs tanácsadóként országgyűlési és önkormányzati választásokat is végigcsináltam. A politikai kommunikáció minden bűze és kétes állaga ellenére is az egyik kedvenc területem. Éppen ezért szúrt szemet ez a kis amerikai mínuszos hír.

(Alexandria Ocasio-Cortez képei a képviselő publikus Facebook-oldaláról származnak, a legalsó fotó forrása pixabay.com)

#andormario

andor márió vagyok. social media manager, szövegíró, pr-es, blogger, szabadúszó, egy münchen-fanatikus keszthelyi budapesten.

Kövess a Facebookon is

Friss topikok