Kisebb marketingkommunikációs vihart kavart a Telekom anyák napi videója. A pár perces film miatt egymásnak estek az anyák és a nem anyák, a szakma egymáshoz lojális és a világgal racionális fele, miközben magentáék mereven csak a szépre próbáltak koncentrálni (LINK itt). A lényeg azonban teljesen máson van.

Anyák napján keltett bűntudatot reklámfilmjében a Telekom, kvázi leszaranyázta (vagy inkább leszargyerekezte) azokat a túlhajtott édesanyákat, akik nem képesek naponta pár percet Telekom-előfizetéssel rácsörögni az anyjukra. Ez volt az egyik oldal álláspontja. A másik oldalon beszélgetéseket, társadalmi vitát, mélyen ülő gondolatokat igyekezett belelátni anyák napi kreációjába a magenta telko cég. Van azonban egy harmadik olvasata is a megosztó videónak.

Mert külföldön is így csinálják

Sok külföldi szívhez szóló, ám markáns üzenetet hordozó reklámfilm mintájára a Magyar Telekom is egy olyan videóval akarhatott kijönni éppen anyák napján, ami fontos társadalmi üzenetet hordoz, valamint egyszerre tud hatásvadász és cuki is lenni. Megbízták hát királyi beszállítójukat, a DDB ügynökséget, ami a laikusok számára lényegtelen mennyiségű munkaóra után ezt tudta összelapátolni. Szerintük jól, csak a többség nem értette. Akkor lehet, hogy mégse elég jól? 

A videó kapcsán - a megszokott közösségi médiás hőbörgéseken mellett (LINK itt) - újságcikkben szólalt meg egy megsértett anya (LINK itt), maga a Telekom (LINK itt) és még az ügynökségük is közös kiáltványban azt magyarázta, amit inkább látnunk és értenünk kellett volna (LINK itt). Az elhangzó érvek és ellenérvek önmagukban akár még igazak is lehetnének. De.

Most telefont árultok, vagy politizáltok?

A Telekomnak el kellett volna döntenie, hogy politizálni akar, fontos társadalmi ügyekkel szeretne foglalkozni, vagy csak egy jópofa kisfilmmel akarja újra az arcunkba tolni, hogy pörgessük náluk az adatforgalmat. Mert akárhogyan is szépítik, egy profitorientált multinak nem ez a dolga. Egy márka, legyen az bármilyen is, maradjon fent a polcomon, a telefonom SIM-kártyájában vagy az üzletben.

Nem akarom, hogy bemásszon a lakásomba, hogy beleszóljon az életembe, nem akarom, hogy véleményt formáljon arról, amihez semmi köze. Nem kell, hogy olyan tartalmat adjon, ami nem a profilja, ami nem áll jól neki, csak mert extra küldetéstudattal bírnak egyesek a marketingosztályaikon. Sem a szabóm, sem a zöldségesem, sem a tévészerelőm nem kapott tőlem arra mandátumot, hogy azért, mert megvettem a szolgáltatásukat, terméküket, beleszóljanak abba, mit tegyek otthon, hogyan neveljek gyereket, hogyan működtessek családot.

Ha a Magyar Telekom (vagy inkább annak kommunikációs csoportja) és baráti ügynöksége úgy érzik, hogy fontos, hogy társadalmi ügyekben mozgassák az országot, szálljanak ki a babzsákfotelekből, akasszák szögre a magenta badge-eket és tessenek civilkedni, politizálni, társadalmat formálni az illetékes fórumokon, csatornákon. Elképzelhető, hogy akkor sem fog mindenkinek tetszeni az eredmény, mert általában a társadalmak és a zemberek ilyenek. És pont ezért sem illik kvázi lehülyézni, bocsi, lenézni azokat, akik nem feltétlen értik meg sem elsőre, sem másodikra a babzsákfotelekben fogant, cukiságba csomagolt üzeneteket.

A fránya valóság, a választók (vagy fogyasztók) lelkivilágának nem ismerése nem egyedi eset. Itthon sem mindegyik politikai formáció mondhatja el ezt magáról. De mint kiderült, a magát reformernek, vagy progresszív brandnek gondoló telko cég sem mérte fel tökéletesen reklámfilmjének várható hatását. 

Megoldás mindezek ellenére is

Nem akartam belemenni a filmek elemzésébe, mert nem az én asztalom, szakértők elmondták már pro és kontra, mi hiányzott, vagy mit kellett volna máshogy látnom, mint amit láthattam (LINK itt). De itt adódik egy kérdés.

Ha valóban annyira kreatív, trendi, a világ dolgaira jól rezonáló, ráadásul gyakorló szülő szakemberek dolgoztak volna ezen a filmen, akkor egy-két apát igazán elszórhattak volna azon az anyák napi ünnepségen. Mert oké, hogy anyák napja volt, de mégis csak egy családi ünnep ez. Ráadásul manapság egyre több apa vesz reszt olyan bölcsis és ovis ünnepségeken, amikre korábban csak az anyák voltak "hivatalosak". Így azzal az egy-két apával már oldható lett volna az a szaranyázós, vagy inkább szargyerekes frusztráció és feszültség, amit a DDB és a Telekom nem szándékosan, de okozott.

Amúgy meg lett volna még egy dolog, amivel a Telekom megspórolhatta volna a házhoz jövetelt a pofonért. Ha a videó végén azt mondták volna:

Tudjuk, hogy mennyire fontos lenne, ha napi 4 perccel több időnk juthatna édesanyánkra (vagy a szüleinkre, szeretteinkre). Mi is tudjuk ezt, hiszen ezen a filmen is sok szülő, anyuka és apuka dolgozott, olyanok, akik még maguk is gyerekek. Épp ezért, hogy meg közelebb lehessetek azokhoz, akikből csak egy van, anyák napja alkalmából naponta 4 percet ingyen beszélhettek édesanyátokkal (vagy szeretteitekkel) az év végéig. 

Valami hasonló lehetett volna az igazi nagy mondás és társadalmi (be)vállalás, nem egy túlgondolt film utólagos magyarázgatása úton-útfélen. Bár kétségtelen a 4 ingyen perc nem férne bele egy profitorientált telko cég éves üzleti tervébe és gondolatvilágába, mert akkor hogy lehetne már 26 milliárd forint osztalékot kifizetni (LINK itt). 

FRISSÍTÉS: jövő héten kerekasztal-beszélgetést szervez a kisfilm kapcsán a Telekom, ahol tovább gyúrhatják az igazságok piciny gombócait (LINK itt).

(címlapkép: pixabay.com)